A tudomány általában éppen arra tanít, hogy a dolgok sokszor egyáltalán nem úgy működnek, mint ahogy a józan ész alapján gondolnánk. A Nap például nem kering a Föld körül, még ha abból, amit a szemünkkel látunk, erre a felületes következtetésre jutunk is.

A tudományt és a törvényt az különbözteti meg a vallástól, hogy (elvileg) semmit sem fogadnak el vakon, puszta hit alapján. Arra biztatnak minket, hogy kérdőjelezzük meg a bizonyítékokat, amelyek állítólag alátámasztják azt, amit el kellene hinnünk - vagy amiket egész addigi életünkben igazaknak hittünk -, és lehetőséget adnak arra, hogy megkérdezzük: valóban minden bizonyítékot elénk tártak-e, vagy az egésznek csak egy apró, kimazsolázott részét. Ha a meggyőződésünket nem támasztják alá a bizonyítékok, szabadon változtathatunk az álláspontunkon.

A zsírszövetek inkább pénztárcának, mintsem betét- vagy nyugdíj-előtakarékossági számlának tekinthetők: folyamatosan zsírt teszünk beléjük, és zsírt veszünk ki belőlük.

Az ételek, amelyektől elhízunk, epekedést keltenek bennünk - és mi azokra az ételekre vágyunk, amelyektől elhízunk. (Ez nem sokban különbözik a dohányzástól: a tüdőrákot okozó cigaretta hatására kívánjuk az újabb, tüdőrákot okozó cigarettát.) Minél hizlalóbb egy étel, és minél inkább hajlamosak vagyunk elhízni tőle, annál erősebben fogunk ácsingózni utána.

A hosszú távú siker valószínűbb, ha nem kötünk kompromisszumot.

Ha egész életünkben egy bizonyos hitrendszer (vagy ahogy a társadalomkutatók mondanák: "paradigma") szerint éltünk, nehéz teljesen magunk mögött hagynunk a meggyőződésünket, bármilyen nyitottan állunk is a szemléletváltáshoz.

A krónikus betegségek "vonzzák egymást".