A barát is csak zarándok ezen a földi világon. Azért nem kell a barátnak semmi se, amiért a földiek lihegnek. Semmi se kell az égi embernek a földön, csak az Ég kell itt is: Istennek szeretete, angyaloknak társasága, lelki fehérség, imádságos utazás az örök Ég felé.

Más az a nő, más! Hiszen a virág is mind a föld szülötte, de ezernyi virág között is mily más a kis alázatos gyöngyvirág! Csupa finomság, csupa titok! Illata semmi más virágéhoz nem hasonlít, sem a formája. A föld szülötte. De mintha valami ismeretlen világból került volna a földre...

A gonosz lélek csak gonosz, testben is, testetlenül is. Hiszen mikor már annyira jutott a reinkarnációban, hogy emberi testet ölthetett, akkor is kiütközik belőle az ördögi természet. Mi egyéb a káröröm? A más szenvedésében való gyönyörködés?

Az ördög bukott lélek. A végtelen jóságú Isten bizonyára nem bünteti őket csak véges idejű büntetéssel. Világot teremt neki, hogy megtisztuljon. Így öltenek az ördögök Isten kegyelméből emberi testét. Öltenek annyiszor, míg csak meg nem javulnak.

- A szeretet mértéke a szenvedés.
- De hiszen a jó Istennek nem kell az, Margit.
- Tudom, de nekem kell.

Nem a nemzet van a királyért, hanem a király a nemzetért.

A magányban élő ember sok olyan csekélységgel foglalkozik, amit más elbocsát a figyelme mellett.

Hát csak pénzzel lehet-e segíteni a szegényeken? Nem imádkozhattok-e értük, hogy Isten segítsen rajtuk?

Hogy nő fel a fiú apa nélkül? Hiszen az anyák kezéből mindig romlottan kerül ki a világba a fiú. Ha egészséges, gaz kópévá válik, ha pedig beteges, hitvány pulykává. Az anyák csak a lányukat nevelhetik, a fiúkat nem.

Isten mindenütt jelen vagyon, nemcsak a klastromban. Ha imádkozásra gondolok, imádkozhatok én akár a kazal tetején is.

Az emberi szív mindent elfelejthet, megbocsáthat, csak azt nem, ha a tulajdon gyermeke emel rá kezet.

A gyűlölet az ördög mérge. A tökéletességre törekvő ember nem engedi, hogy belecsöppenjen a szívébe.

Nőre bűn gondolnia a tökéletesség útját kereső embernek.

Ördöggel hogyha álmodok, rákiálthatom: Pusztulj innen! De hogy kiáltsam ezt rá egy angyalra?

Mi az emberi élet ezen a földön? Mint a fa árnyéka a Dunának partján: délelőtt virágos gyepre fordítja a nap; délután a sárra. Este elmúlik...