Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!

Titkold el lelked kincseit.
Kit érdekel, ha ismerik?
Kerüld a vak világ zaját
s hajszáját. A harmóniát
füleld, amely benned belül
zenél. Élj ismeretlenül.