Senki nem érdemel meg semmit és senkit, de én inkább úgy mondom: az egész "megérdemel" fogalom nem létezik. Mert a valóság az, hogy akarok valamit, és megszerzem vagy megkapom; vagy: akarok valamit, és nem tudom megszerezni. Akarom és van, akarom, de nincs. Megérdemelni? Ilyen nincs.

Nagyon sokáig nem voltam, és egyszerre itt vagyok. Tegnap megérkeztem, ma itt vagyok, holnap elmegyek - ez az élet.

Az egyetlen biztos dolog a világon az, hogy mindegyikünk meg fog halni. Hogy mikor? Azt nem tudjuk. Hát akkor hogyan éljünk? Ezért a félelem, és nem könnyű megszabadulni tőle.

Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.

Arra tanítjuk a gyerekeinket is, hogy aludjanak. Ezért azok, akik felébrednek, egyedül vannak. Ha mindenki alszik, és én felébredek, elég nagy a motivációm, hogy megint elaludjak, mert akkor nem érzem annyira egyedül magam.

Aki valamit kreál, felépít, teremt, azért tudja megtenni, mert nem szégyelli magát. Aki szégyelli magát, nem mer teremteni. Hát akkor mit tehet? Rombol. Szerintem a rombolás a szégyenből ered.

Minden magyarázat egy cumi, amit lehet cumizni, és úgy csinálni, mintha már tudnánk a tutit. Azt hisszük, hogy ha tudjuk, mi van, akkor tudjuk kontrollálni. De hát nem tudjuk, halvány gőzünk sincs.

Lehet szeretni, és lehet menekülni valakitől anélkül, hogy megérteném, és magyarázatot keresnék arra, miért csinálja azt, amit csinál. Ha arra várok, hogy megértsem, lehet, hogy megöl, mielőtt megérteném. Ilyenkor inkább menekülni kell, mint megérteni.

Az emberi egzisztenciának két fontos területe van: az egyik a beszélgetés, a másik az erőszak. Amikor a beszélgetés lehetetlenné válik, akkor kezdődik el az erőszak.

Az öreg emberek azért halnak meg, mert már unatkoznak. Az unatkozás olyan érzést kelt a testben, hogy már nincs több meglepetés. Akkor minek maradjon?

A legsúlyosabb trauma, amit az ember megélhet, árulás. Az emberi árulás.

Mi a különbség az udvarlás és a csábítás között? Az udvarlás akár kimondottan, akár kimondatlanul, ígér valamit. És azt az ígéretet betartja az illető, aki valóban udvarol. A csábítás ugyanolyan, mint az udvarias, de az illetőnek soha esze ágában sem volt betartani az ígéreteket, amik a játszmában elhangzottak.

Néha nagyon jó, ha az ember nagyon dühös. És olyan ember nincs is, aki nem dühös. A legmegvilágosodottabb láma is dühös a Kilimandzsáró tetején, amikor arra van szükség.

Én nem azt mondom, hogy minden szarból lehet aranyat csinálni, de azért sok szarból lehet aranyat csinálni. Attól függ, hogy neked mi a fontos.

Az idő személyes és szubjektív. Minél fiatalabb vagy, annál lassabban, minél öregebb leszel, annál gyorsabban telik.