Ne listázd minden kis halálod
nem jó a múltba vájni látod
úgy úgy sirasd csak ifjúságod
azzal még vissza nem hozod.

Ha végképp öregség kútjába estünk
alabástrom elefántcsont vagy sárga márvány lesz testünk
mit látunk majd az ágyban izzadtan egymásra lesve
vajon miféle anyagból van két szép öreg szerelmes ember teste.

Gyűlnek az évek apad a lét
tanuld a létidő tételét
minő Isten-vetette csel
ahogy gyarapszik úgy fogy el.

Túlhordott terheket eldobálva veled bármi lenni?
igen: mielőtt nem marad magamból végképp semmi.

Most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad.

Nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem.

Próbáld ki: a halál árnyékából ha nézed
minden perced mint az ünnep: a búcsú ünnepe
nem kell ehhez a múlt gyönyöreit idézned
csak megülni nyugton a napon és nagyon együtt lenni
a csönddel s így kivárni míg színültig telsz vele.