Vannak nők, akiknek sem távollétüket, sem jelenlétüket nem lehet elviselni.
A tévedés többnyire olyan igazság, amely eltévesztette a maga időpontját.
Az asszonyt semmi sem téríti vissza férjéhez annyira, mint az a házasságtörés, amelyben csalódott.
Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt.
Sok asszony számára szeretni egy férfit az megcsalni egy másikat.
Könnyebb s talán kellemesebb is meghalni azért az asszonyért, akit szeretünk, mint élni érte.
A szerelemnek, hogy növekedjék és tartós legyen, akadályokba kell ütköznie, még a házasságban is.
Akik nem mernek kockázatot vállalni, nem méltók arra, hogy szeressenek. S minden olyan szerelem, amely nem jár kockázattal, ízetlen.
A férfi gyakran megunja a szerelmet. A nő mindig csak a szeretőjét unja meg.
A szerelem nagy tervekre ihlet, és megfoszt megvalósításának eszközeitől.
A szerelem diadal, amelyben szükségszerűen egy győztesnek és egy legyőzöttnek kell lennie.
Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.
A szellem számára nincs félszabadság. Vagy rabszolgának, vagy királynak kell lennie.
A szegénység és a gazdaság többnyire nem pénz, hanem jellem kérdése.
A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az.