Az emberek mindig akarnak valamit, aztán az ellenkezőjét akarják, de azért egy kicsit talán mégis másképp, a végén pedig megsértődnek, amiért a másik nem érti, hogy tulajdonképpen nem is azt akarták, amit mondtak.

Az állatoknak nincs nevük, nem is lenne természetes. Az állatok egyszerűen vannak, azt teszik, amit az ösztöneik diktálnak, egy név csak félrevisz és összezavar mindent. Az meg, hogy a barátod, tiszta hülyeség. Ez csak neked fontos, te képzeled bele a viszonyotokba, mert neked van rá szükséged. A jávorszarvasnak tökmindegy.

Jó pár haszontalanabb dolog van a világon, amire az ember az életét fecsérelhetné, mint a zene.

Az idő mindent felemészt.

Végső soron mindenki egy könnyű kis nőcske, ha arról van szó. Ez úgymond az ember szerves, öröklött tulajdonsága.

Mennyivel jobb lenne sokszor inkább meg sem szólalni! A beszéd egy erősen túlértékelt tevékenység.

Akiknek gyerekük születik, úgy viselkednek, mintha még soha senki nem csinálta volna előttük.

Mindennek megvan a maga ideje. Ideje van az erdőbe menekülésnek, és ideje van a visszatérésnek. Ideje van az igazságnak és ideje van a hazugságnak. A hazugság egy méltatlanul alulértékelt tevékenység.

Nem nehéz hazudni, ha az ember előtte alaposan végiggondolta a hazugság minden részletét. Arra nevelnek minket, hogy hazudni butaság, veszélyes és semmilyen körülmények között nem helyes. De a hazugsággal egy csomó problémát meg lehet oldani.

Az internet nem más, mint a létező legalattomosabb eszköz a világon. A szabályozás nélkül, parttalanul és szűretlenül áradó sokaság elsöpri azokat, akik esetleg jobban tudnák. Senki nem tudja jobban, mint a másik, így azok álláspontja talál széles körű elfogadásra, akik könnyen érthetően és elég penetránsan, vagy éppen karizmatikus módon képesek megfogalmazni az üzenetüket.

Szelfit készíteni, miközben valaki felhívja a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki, majd posztolni a képet, amelyen felhívta a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki és aláírni: Felhívtam a férjecskémet, hogy jó éjt kívánjak neki! - a végidők sziklaszilárd jele.

Ha az ember elmúlt negyven, akkor vagy folyton mozognia kell a szabadban - vagy meghal.

Igenis lehet panaszkodni egy helyzetben, anélkül, hogy azon törném a fejem, mitől lehetne még rosszabb. Mindig minden lehet még rosszabb, de nem mindig érdemes ezt felemlegetni.

Magányosan születünk és magányosan halunk meg. Egyszer és mindenkorra meg kell ezzel barátkoznunk. Magányosságunk létünk egész szerkezetének alapvetése, úgyszólván maga a mestergerenda. Az ember élhet együtt valakivel, de az együtt rendszerint annyit jelent: egymás mellett. És ez épp elég így. Vállvetve élni valakivel, szerencsés pillanatokban talán még együtt is vele.