Ami legjobban megigéz minket, az a legnagyobb ostobaságok elkövetésére ösztönöz.

Hogyan lehetséges felnőni valakivel, és annyira elidegenedni tőle, hogy nem marad semmi más, csak a közös emlékek kínos tudata?

Nem egy önző önimádó az isten, aki saját képére alkotta az embert és aztán, anélkül, hogy választási lehetőséget adott volna, elhatározta, hogy megbünteti azokat, akik nem szeretik? Hát nem kegyetlenebb és önhittebb az isten bármely diktátornál?

Mások is ilyennek látják az arcomat, vagy van benne valami, ami csak nekem mutatkozik meg? Vannak-e mindenkin olyan vonások, amelyeket ők maguk másképp látnak, mint a többiek?

Egy pillanat, ennyi idő alatt kihűl egy csésze kávé, és többéves emlékek zavarják meg a tudat felszínét.

A törődés álszent és undorító. A törődés szót tönkretették a gyerekdalok és a szociáldemokraták. Hogy mindenki törődik mindenkivel, és akkor minden nagyszerű.

Az emlékezésben nincs semmi jó. Az emlékezet az élet egyik méltánytalansága, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk.

Csak az emlékezés segítségével értheti meg önmagát valamennyire az ember.