Minden évben van születésnap,
S baráti körben jó a torta.
Akinek nem jut, sírjon. Sírhat!
Bús térdét verdesse az orra!

Serdülj nagyra, mint a kóró,
ne féld az idő karmait,

Dehogy szeretlek! Nem szeretlek.
Fénybe sem, árnyba sem követlek,
meg sem kövezlek, meg sem látlak,
látni sem, tudni sem kívánlak,
szavad is szólhat bárki másnak,
lényedből eltűnt a varázslat,
tán nem is volt, csak képzelődtem,
köd vagy! Maradj is köd a ködben.

Ha világgá mehetnék, akkor a tegnapokból, jobb
magamból
megmenteném, amit lehet; neked adnék jövőt, hitet,
fekhelyet lombos fűzfaágból; s ha kívül-belül mégis fázol,
nem engedném el a kezed!

Az vagy-e, ki voltál?
Aki szépen szóltál.
Az vagy-e, (voltál-e)
akinek láttalak, véltelek?