(én nem tudom; benned mi nyílik és mi zárul,
de valami bennem szinkronban van vele
szemednek hangja mélyebb minden rózsaszálnál)
s még az esőnek sincs ilyen piciny keze.
Egyetlen pillantásod
felnyithat engem,
bár bezárkóztam magamba
ökölbe szorított kézként;
ahogy a tavasz titokzatos, gyöngéd érintése
kinyitja az első rózsákat,
úgy bontod ki a lelkem, sziromról sziromra.
Bízz magadban, ha a tenger lángra kap, merj szeretni, mikor a csillagok visszafelé járnak.
Nagy bátorság szükséges ahhoz, hogy azzá válj, aki valójában vagy.
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel, kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy, mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legnehezebbet. Ember vagy, küzdesz, soha ne add fel!