Megérintek száz meg száz virágot,
és nem szakítom le egyiket sem.

Már, Fájdalom, lakótársam leszel,
Míg csak élek? - Közös tűz, közös ágy,
Közös - ó, kínok kínja - koponyánk,
S amikor én eszem, te is eszel?

Ahol egykor te voltál, most lyuk tátong,
és valahogy folyton körbe-körbe járom
nappal, s éjszaka belecsúszom. Pokolian hiányzol.

A gyermekkor nem születésünktől egy bizonyos korig tart, hogy aztán ama bizonyos kor után a gyermek felnőtt legyen, s felhagyjon a gyermeteg dolgokkal. A gyermekkor az a királyság, ahol senki nem hal meg.