Nehéz világot élünk, nagy fordulópont előtt lehetünk. Azt érzem, nem a valós értékek a fontosak, és azoknak az embereknek áll a zászló, akik nem feltétlenül a megteremtett értékekre alapozzák az önértékelésüket. Rettenetesen sok felfuvalkodott ember van, akik elhiszik magukról, hogy ők az atyaúristenek, és ezt el is hitetik másokkal. Ez nagyon veszélyes, a gyerekeinkre nézve is.

A gyerekek egyrészt roppant kitartóak, ha valamit akarnak, másrészt nagyon fifikásak, tudják, hogy kell a szülőnél valamit elérni. Húsz esetből ötször az ember nem az észérvekre és Vekerdyre hallgat, hanem türelmetlen lesz, és kiabál. Mindenkinél így van, aki letagadja, az hazudik.

A tehetség önmagában nem ér sokat. Csak egy alapállapot, de annál sokkal több kell.

Egyetlen tökéletes anya sincs a világon.

Nem érdemes a múlton rágódni, reménykedni a jövőben viszont jó dolog, de meg kell élni, hogy olyan jó itt és most a jelenben.

Nem szabad egy gyereknek letörni a szárnyait. Határokat persze muszáj szabni, de közben hagyni kell menni, felfedezni, kipróbálni, repülni... ez a legnehezebb feladat.

Mindenkinek meg kell fizetnie a siker árát. Ki előtte áldoz mérhetetlenül sokat, kitől utólag hajtja be a sors.