Minél szürkébb és monotonabb a mindennapi taposómalomban végzett munka, kárpótlásként annál nagyobb szükségük van az embereknek a látványos ünnepi alkalmakra. A világ legnagyobb karneváljai és fesztiváljai egytől egyig olyan városokban zajlanak, ahol a pazar ünnepségek drámai ellentétben állnak az év többi napjával.

A város nem betondzsungel, hanem emberek számára épített állatkert. A városlakókon a ketrecben tartott állatok össze- és bezártságból fakadó zavarai figyelhetők meg.

Aki szerelmes, az azt hiszi, hogy valami egészen egyedi csoda történik vele, pedig valójában a legkisebb gesztus és pillantás szintjéig pontosan kiszámíthatóan viselkedik.

Mivel az ember egyedülálló módon képes belegondolni a saját halálába, kellően fél is tőle. Azzal próbáltunk enyhíteni ezen a félelmen, hogy gondolatban megalkottuk a halál utáni életet.

Hiába szeretjük bukott angyaloknak tekinteni magunkat, ha valójában felkapaszkodott majmok vagyunk.

Nyilvánvaló, hogy a nagyváros nem igazi dzsungel, hanem emberi állatkert.

Gondos megfigyelések igazolták, hogy az átlagos csecsemő minden nehézség nélkül képes megkülönböztetni anyja mellének illatát más nőkétől.

Az újszülött legtöbb vonatkozásban gyönge testileg, de egyvalamiben hihetetlen erőről tesz tanúbizonyságot. Születése napjától kiváltható nála az ujjak erős fogóreflexe. Olyan izmos a marka, hogy képes a szülői mutatóujjon függeszkedni a levegőben. Fantasztikus tornamutatvány egy ilyen védtelen, magatehetetlen kis jószágtól.

Ha az újszülött úgy érzi, hogy leesik, egészen különös módon reagál. Pontosan úgy csinál, mint a majomcsecsemő, aki az anyjára próbál csimpaszkodni. Mozdulata azonban tétovább és többnyire hatástalan is, de ennek nincs jelentősége, hiszen az emberanya sem rendelkezik többé oltalmazó szőrzettel. Az ember újszülött megkapaszkodási kísérlete röpke emlékeztető ősi származására.