A laikus számára az evolúció a dinoszauruszokkal és a majom emberré válásával foglalkozik. Még a biológusok többségének is csupán történelmi dokumentum, magyarázat arra, hogy a dolgok hogyan jutottak idáig. Az evolúciót általában úgy fogják fel, mint ami megteremti azt a színteret, amelyben a viselkedés megjelenik. Valójában ez még a szereplőket is meghatározza. De, akár a vallásos álszentek, a legtöbb viselkedéskutató is beéri azzal, hogy vallja ezt a hitet, de mindennapi tevékenységében figyelmen kívül hagyja a szervező elveket. Úgy vélik, hogy az evolúció elindíthatta a dolgokat, de a világ tényleges jelenlegi működésében nincs szerepe.

Az evolúciós folyamatban az erkölcsi megfontolások egyszerűen értelmetlenek. Amennyiben az állatok genetikailag meghatározott viselkedése olyan, hogy egymás javát szolgálja, az evolúció logikája azt kívánja, hogy az effajta hajlamok alapja végül az önzés legyen, máskülönben nem maradnának fenn.

A legtöbb ember azt hiszi, tudja, mi az evolúció, valójában kevesen értik igazán.

Minden élőlény - stratéga.

Az evolúciós elmélet azt sugallja, hogy az élőlényeknek teljesen a szaporodásnak kell szentelni magukat. Valójában ezt is teszik.

Néha hallani, hogy mivel a természetes szelekció véletlenszerű folyamat, semmilyen újdonságot nem hozhat létre. A változatosság keletkezése valóban véletlenszerű, a természetes szelekció azonban nem. Sőt, a természetes szelekció olyan eszköznek tekinthető, amellyel nagymértékben rendezett rendszerek alakulhatnak ki. A formák óriási tömegéből a szaporodásban sikeres egyedek kiválasztásával a szelekció rendet teremt a káoszban, és egy nem véletlenszerű rendszert hoz létre.

A tudomány legfontosabb, szintézist hozó állításai rendszerint egyszerűek, és nagy potenciális hatóerővel rendelkeznek.

Semmi sem teljesen jó vagy teljesen rossz.

A problémák felismerése nélkül nem is lehet megoldást keresni.

Szép dolog az önzetlenség, de nem valószínű, hogy hasznos.

Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében.