Talán a legnagyobb büntetés, ha bűn nélkül fosztanak meg a szabadságodtól.

Nem értem, a férfiak miért utálják, ha a nők könnyeznek. Talán azt hiszik, hogy ez nekik szól, és rosszul vannak ettől a fajta felelősségtől. Pedig a sírás egy nyelv, mellyel a feszültséget kommunikáljuk. Néma perlekedés Istennel.

Fene nagy jó dolgunkban mi, emberek elfelejtjük, hogy mennyi láthatatlan, megfoghatatlan érték van az életünkben. Hogy milyen csodák történnek velünk nap mint nap. Záporozik ránk az áldás, de észre sem vesszük. Szabadságunk és egészségünk észrevétlen táplálói életünknek. Fel sem tűnik, hogy nélkülük semminek nem lenne értelme. Mégis olyan természetességgel kezeljük őket, mintha születésünk pillanatában valaki ígéretet tett volna, hogy boldogságban, egészségben fogunk élni. Halálunkig.

Bár tudjuk, hogy vár a biztos vég, mégis mindig számon kérjük, ha elérjük.

Imádom a napfelkeltét, a reggelt. Ez a kedvenc napszakom. A levegőben ott bujkál az új nap minden lehetősége. Bármi történhet ma.

Az ismeretlen mindig félelmetes, mégis valódi izgalmakat rejt: mennyit érünk, milyen erősek vagyunk, tudunk-e tanulni egy sorsleckéből, képesek vagyunk-e alkalmazkodni, ha a végzet rendező keze kiszakít a megszokott környezetből, amelyre egyébként oly sokat panaszkodunk?

Akkor jönnek a kellemetlen álmok, mikor már csitul a pánikod. Míg a lelked nagyon mélyen van, addig megvéd valami varázslat, hogy legalább az éjszakáid ne rettegésben teljenek. De ha már elég erős vagy, akkor álmaidban is előmerészkednek a mélyből a félelmeid és kívánságaid.

Akinek a szíve tele van gyűlölettel, annak kevés helye marad a szeretetre. A démonjaid a gyűlöletből táplálkoznak.

Ha valami váratlan rossz történik velünk, úgy érezzük, mindenki ránk figyel és átérzi sorsunk sanyarúságát. Azt gondoljuk, megillet bennünket az együttérzés.

A carpe diem nagy bölcsesség, de nincs ma tegnap és holnap nélkül. Csak együtt érvényesek. És amit tettünk vagy mondtunk a múltban, annak következményeit viseljük most.

Vannak nők, akik a szerelemre születnek. És vannak, akik a szerelem áldozatává válnak.

A család olyan, mint egy varázskör: átkarolnak, és ha baj van, ezt a kört senki sem tudja áttörni.

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. Tudom, hogy életünkben minden pillanatnak bűvös oka van. Emberi sorsok kuszálódnak össze úgy, hogy egyszer csak az idő egyetlen mágikus percében véletlenszerűen egymásba akadjanak.

Megpróbáltatás? Nem. Kihívás! Ha visszanézek, már tudni fogom, nem olyan nagy az a hegy. Csak mikor felfelé ballagok, és fogytán a levegő, akkor lenne jó visszafordulni.

Ha gyengénlátó vagy, menj félszeműek közé, ha félszemű vagy, akkor nézd meg, mitől boldogok a vakok. A boldogság annyira relatív.