Nagy akadály tornyosul az előtt, hogy kimondd: "Boldogtalan vagyok." Ez azt jelenti, hogy azt az időt, amit boldogtalanságban töltöttél, valójában nem élted meg, hanem vegetáltál. A vegetálás pedig döglődéshez vezet és végül megdöglesz.

Miközben az egész világnak igyekszel megfelelni, hogy mindenkitől dicséretet kapj, elveszíted a saját tartásodat.

A negatív élmények bedarálnak, egyre inkább kezded elveszíteni az önbecsülésedet, és próbálsz megfelelni másoknak, hogy szeretve legyél, ha már te nem szereted, tiszteled és becsülöd önmagadat.

Amikor kifogások mögé bújsz, valójában elkezdesz magadnak hazudni. Ha pedig ezt teszed, akkor egy idő után elkezded nem szeretni magad, de folyamatosan átégsz attól, nehogy kiderüljön, hogy mennyire bizonytalan vagy, miközben sokan erősnek gondolnak. Emiatt elkezdesz játszmázni, mert mindenáron meg akarod győzni a másikat az igazadról, holott valójában elmenekülsz a felelősségvállalás elől, hogy mindezért igazából te vagy a hunyó. Ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy már alig, vagy nem is szereted saját magadat sem.

Ha egy adott helyzetben gyáva vagy kimondani egy érzést, nem mered vállalni a felelősséget, mert döntened kell, akkor hagyod magadat bevinni a félelmeid erdejébe, tehát kialakult a befolyásolhatóságod. Mert hagyod magad - a gyáva mindig hagyja magát - kihasználni.

Ti, lányok pepitában lekövetitek saját anyátok női modelljét, egészen addig, amíg meg nem fogalmazzátok anyu hiányosságait - de ezzel valójában a sajátotokat is hangosan kimondtátok.

Megalkuvás mindig belső bizonytalanságból, valójában önbizalomhiányból fakad. Mint ahogy a féltékenység is ugyanebben gyökerezik. Mert akkor vagy féltékeny, ha nem bízol abban, hogy te jó nő vagy.

Az a vonás, ami talán legjelentősebben befolyásolja az életedet, kihatással van mindenre, megszünteti az önbizalmadat, meggátolja a spontaneitásodat, a görcsök görcsét eredményezi, és gátolja a fejlődésedet: a gyávaság.

A legtöbb ember manapság egyáltalán nem nevezhető felnőttnek, egy csomó mindent nem mernek kimondani, pedig ennek a magatartásnak az az eredménye, hogy a pasiból papucs lesz, a csajból meg kapcarongy.

Vegyük akár a fösvénységet, a bujaságot, az irigységet, a kevélységet, a haragot - mindegyik benned rejtőzik. Ha ezeket nem kezeled megfelelően, akkor eljuttatnak téged a megfelelő bugyrokba.

Türelmetlenség, makacsság és önzés összekapcsolódik, és megszületik az erőszakosság.

Az önzésnél nagyon fontos megfogalmazni, hol van az a határ, ami után már ráfaragok. Ennek két következménye lesz. Az egyik az, hogy önmagamnak kezdek el ártani, a másik az, hogy a másikba döföm bele a tőrt.

A megalkuvás azt jelenti, hogy az egyik kettétöri a saját gerincét.

Az önző ember mindig csak magáról beszél, egyedül önmaga a fontos.

Míg a testeteket aránylag jobban ápoljátok, a lelketekkel nem foglalkoztatok, soha nem mondtátok ki az állítólagos negatív vonásaitokat, irigységtől a makacsságig, és az sajnos alaptörvény, hogy ha valamit önmagadról nem mondtál ki, azt a másikban soha sem fogod tudni észrevenni.