Az asszonyi féltékenység igen erős démon, úgy mondják, még a halálban sem hagyja el a fehérnépet.

A bitófán is csak addig nehéz lógni, míg az ember meg nem szokja.

A vénasszonyokat azért teremtette az úristen, hogy pletykázzanak, semmi egyébre.

Amíg van élet, addig remény is van.

A betegséggel szembe lehet szállani, de a halállal nem, mert a halál erősebb mindennél.

Mindenkiben két ember lakik, az a másik néha napokig áll elrejtőzve, mint valami árnyék vagy kísértet a padlás kéményéhez lapulva, de nyomban lejön a padlásról az első pohár bor után.

Előbb-utóbb mindenki belelovalja magát, ha a saját hivatásáról faggatják.

Mindég az nyer az életben, aki többet lát.

Nagy veszedelem esetén csakis a rettenthetetlen bátorság segít, és aki megijed, az elveszett, az a halál fia.

A külső embernek van ideje, mása sincs, mint ideje, csak a városi ember rohan mindég, a pusztán nincsen nagy sietség, csakis akkor, ha pandúr nyargal a legény nyomában.

Az a haza, amely az Ördöggel cimborál, vagy akár csak kicsinyt is kokettál a Sátánnal, az folyton s folyvást ugyanazokba a bűnökbe fog beleesni, ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, rendszerről rendszerre, és az a haza a hibáit, a bűneit soha nem fogja megvallani, meggyónni, hanem egyik bűnös szisztémából a következő bűnös szisztémába fog lépni, húzva maga után régi bűneit, mint macska farkára kötött, zörgő bádogkanalat, körbe-körbe járva az őrületig.

Aki variál, az reá babrál, különben sem kell folyton okoskodni, mert az élet értelmét egy szóban öszve lehet foglalni: "sömmi".

A vak koldus többet lát, mint a látó.

Az író mindig olvasó is, és ez az olvasó mindig nagyon nagy hatással van az íróra.

Minden mondat jó valahová.