Nincs olyan, hogy én szavam meg te szavad. Szó van, csezmeg. Mindenki beszél összevissza, szavakat hány, nincs olyan, amit valaki már ne mondott volna.
A mesék nem csak arra szolgálnak, hogy szívünkben ne bontsa ki fekete bársonyvirágát a gonoszság, nem csak arra, hogy tudjunk miről beszélgetni a kopasz fejű teliholddal, ha éjszaka megpihenünk a szegletes útjelző kövön, nem csak arra, hogy sírhatnékunkat tápláljuk, mikor ránk támad tulajdon árvaságunk, de arra is, hogy a belénk ragadt rossz anyagot kihajtsa a lelkünkből és testünkből is.
Rossz szájízzel ne kezdjed a reggelt!
A boldogság ugyanaz a léleknek, ami a testnek a gyomorteltség érzése.
Az irodalom szó jelentése: az írók által létrehozott betűhalmaz.
A szelíd másnaposságot csupán egy hajszál választja el a boldogságtól.
Mi is csupán vaksötétben tapogatózunk, mikor a női lélekben indokokat keresünk.
A maradék a legmagasabb kérdése a gasztronómiának. A resztliből egyszeri, soha többé meg nem ismételhető csodákat alkotni, igen, ez az, ami valóban művészetté emeli a konyhaszakmát - ide kell csak igazán tehetség, képzelet, kreativitás, ihletettség, humorérzék, önbizalom, teremtő kedv, na és gyakorlat. Az alkotó itt teljesen magára marad, egyedül van, mankók nélkül: nincs recept, nincs szakácskönyv, nincsenek szabályok, nincs "végy 6 tojást". Csak a maradék van, a művész és az Isten.
A halál édes, akár a kőttes rétes. S az életnek is csak akkor van íze, akkor keserű, akkor sós, akkor savanya, akkor majoránnaízű vagy kakukkfűzamatos, ha lehet a desszerthez viszonyítani.
A kamaszkor úgy vonzza a mélabút, akár patkómágnes a vasmacskát.
A házasság olyan, mint az üzlet. A legjobb döntés a leggyorsabb döntés. A többi jön magától.
Minden íróban van egy benne élő olvasó. Íróként egyedül a bennem élő olvasónak akarok megfelelni.
Nekem már ezzel a szóval is sok problémám van, hogy szépirodalom. Miért, van csúnya irodalom is? Ha van szépirodalom és csúnya irodalom, akkor én inkább csúnya irodalmat akarok írni.
Ilyen az ember, nem az ő hibája, a Jóisten teremti ilyenre vagy olyanra az embereket, az ember nem sokat tehet erről.
A világban nemcsak az erő számít, de az ész és a fürgeség is jó valamire.