S könnyek fakadnak szemeimből,
Kicsordulnak, patakzanak;
Ajkamra jőnek, egyre jőnek,
Kitörnek a panaszszavak.
S mikorra szívem összeroskad,
Mikorra könnyem mind kihull:
Többé nem érzek semmit - semmit
Az élet fájdalmaibul.