A férfiak ha összejönnek, férfinyelven beszélnek egymással, azaz többnyire dicsekszenek.

Tele van a média mindenféle vacak emberekkel, akiknek semmiféle tehetségük nincs. De ez teljesen igazságos szerintem: akinek az Isten nem adott tehetséget, annak adott feltűnési viszketegséget.

Két tehetségtelen ember tök jó dolgokat tud csinálni együtt, hisz mindketten ugyanazt gondolják, ugyanúgy látják, és biztosan meglesz az a nézőréteg, akiknek majd tetszik. Két tehetséges ember is tud együttműködni, nekik is meglesz a közönségük. De ha összeengedünk egy tehetségest és egy tehetségtelent, akkor nagyon durván utálni fogják egymást. A tehetséges utálni fogja a tehetségtelent, mert hülyeségeket talál ki, a tehetségtelenek meg azért fognak utálkozni, mert lenézik őket. Ezekből csak feszültség van, jó ilyenből még nem született.

Egy színész jellemzően azt gondolja, hogy mivel mindenféle szerepet játszik, mindenféle dologhoz hozzá tud szólni. Ez nem így van. Nincs szükség rá, hogy a művészek elkezdjenek politizálni. Azért nem álltam soha sem az egyik, sem a másik oldalra, mert egyszerűen nem látok bele annyira a háttérbe, hogy döntsek. Nincs értelme úgy beszélni valamiről, hogy annak csak kis szeleteit ismeri az ember.

Főiskolásként az embernek az a dolga, hogy elhiggye és bízzon benne, hogy bármit elérhet, hogy megválthatja a világot.

Ha az ember forradalmár, akkor ne alkudjon meg, ha pedig kispolgár, akkor ne menjen forradalmárnak. A fontos az, hogy mindenki megtalálja azt, amiben normálisan tud működni.