Egy folyó nem emelkedik magasabbra a forrásnál. Teljesen irreális az a hit, hogy a világban olyan okozatok találhatók, mint például a személyiség, erkölcsösség, szabadság és intelligencia, amelyek ne lettek volna jelen a világot létrehozó okban. Egyszerűen tarthatatlan álláspontnak tűnik, hogy az anyag - az értelem, erkölcs és személyiség nélküli anyag - lenne a dolgok egyedüli, eredendő okozója!

Életünkre jellemző az a vágy, hogy tudjuk és megértsük a dolgok miértjét. Ez a vágy pedig olyan világba illik bele leginkább, amilyennek azt a Biblia tanítása szerint ismerjük. A világi álláspont szerint mind értelmünk, mind egész lényünk pusztán törékeny szikráknak tekinthetők, amelyeket az atomok kiszámíthatatlan összeütközése csihol az értelemnélküliség sötétségében, és elkerülhetetlen sorsuk az, hogy mihamar ki is aludjanak az anyagi erők folytonos összeütközése révén. Ez az elképzelés talán a legmerészebb mítosz, amely a kultúra története folyamán valaha született!

Akármerre nézünk is, mindenütt az erkölcsileg elferdült tettek következményeivel találjuk szembe magunkat, amelyek hol úgy nyilvánulnak meg, mint erkölcsi elhidegülés, hol úgy, mint erőszak, hol úgy, mint fájdalom és szenvedés. A pszichológusokat felkereső emberek többségénél a lélektani problémát az erkölcsi bukás, és a bűntudat okozza.

A világ legnagyobb problémája se nem gazdasági, se nem technikai, hanem lelki és erkölcsi. Azt a valóságszemléletet vesztettük szem elől, amely szilárd alapját képezhetné az olyan életstílusnak, amely odafordul másokhoz. Ez az, amire ma olyan égető szükség van világunkban!