A szerelem a legnagyobb és legigazabb manifesztum: a lenni, a számítani égető vágya, és ha eljő a halál, a dicsőséggel övezett hős remélt távozása - dióhéjban mondva: meg akarunk maradni emléknek.

Mindig csak pillanatokra emlékszünk, sohasem napokra.

A szavak érzékenyek, rakoncátlanok és elevenek, de ők vannak az emberért és nem fordítva. Mindnyájan érezzük, hogy itt az ideje visszaadnunk a szavaknak azt a kemény, pőre tisztaságot, mely akkoriban volt a sajátjuk, amikor az ember megteremtette őket a maga szolgálatára.

A szerelemben csak a nem szerelmes jó stratéga.