Akármilyen tetszetősen is hangozhatna, stilisztikailag bármennyire is kidolgozott, az aforizma valójában csak féligazság. Ezért is áll közel műfaji rokonához, a dilemmához. Az aforizma nem más, mint egy irodalmilag összehozott, s egyfajta stilisztikai-logikai habbal ellátott, racionális paradoxon. De eme utóbbi kijelentés is aforizma-ízű, tehát, stb., a lánckövetkeztetés körbe-körbe forog...
A részigazságok elszórakoztatják az embert.
Minden fiatal valójában költő, amiképpen minden költő is lényegében örökfiatal.