A szerelemben nincs semmiféle eszme, nincs gondolat, nincs meggondolás. Szeretem és kész.
Aki annyi évet megélt, csupán ettől a ténytől optimista lehet, így nem csoda, ha öregkorában hajlamos megbocsátóbban szemlélni a világot: ha én túljutottam annyi szörnyűségen és borzalmon, akkor mégis van remény.
A töprengés nem ágyaz meg a szerelemnek. Aki töpreng, nem hisz az érzelmeinek.
Ez volna a boldogság? Kiválasztani valakit, akinek a szorításában, ölelésében mindent hajlandó az ember odaadni?
Mit kell kimondani? Hogyan, mikor és kinek? Ki kell-e mindig mondani az igazságot, vagy hagyni kell, hogy a körülmények mondják ki helyettünk? Esetleg sosem kell kimondani, mert az igazság kimondatlanul is igazság marad? Két ember szerelmi kapcsolatának is talán ez a legnagyobb kérdése.