Ha mellém ül, becsukom a szememet, és mint a vakok, ujjaim hegyével "látom" őt. Minden vonását, arcának parányi rezdüléseit, szeme felvillanó fényét, az apró kis ráncokat, mindent, mindent, ami Pista, rögzítek, és magamba zárom örökre, hogy bennem éljen az idő végeztéig.

Az emlékezés tarka szőttesét az évek múlásával egyre inkább megfakítja, elszínteleníti a feledés. Csak azt nem feledjük el, akinek a munkássága gondolattá vált.

Engem a kiközösítés nem a polgárok közé kergetett, mert ilyenek nem laktak ott, hanem a magányba. S én nem tudtam magányban élni. Azt akartam, hogy elismerjenek, hogy maguk közé fogadjanak, mert játszanom kellett, társakra volt szükségem. Tehát alkalmazkodtam hozzájuk.

Nő vagy; a zajló világban élsz, s hiába nem akarod, ha végigmész az utcán vagy a műhelyben, rád villannak az éhes férfiszemek, megperzselik feszes bőrödet, a kívánás az idegeidbe hatol, és ez nyugtalanít. Szeretned kell.

Mit tesz az ember, ha egy hernyó pottyan a vállára? Undorral lerázza. Csak azért nem tapossa össze... mert fene tudja, hogy miért nem. Sok hernyószerű ember van.

Az elmúlásban tulajdonképpen az a fájdalmas, hogy nélkülünk történnek a dolgok.

Az emberben miért nincs halálvágy, ha elfáradt, miért nem kívánja éppen úgy a halált, mint az álmos ember az alvást?!

Mindig azt mondtam, a szerelem gyengeség, és azt vallottam, hogy ezek az évek nem alkalmasak szerelemre. Azt vallottam, hogy az ember életét csak a munka, a mozgalom töltheti ki, az teheti boldoggá. Aztán odabent rájöttem, hogy az élet ennél több. A szerelem is az élethez tartozik. Nagyon szeretlek, Ágnes.

Kisöreg, a hazugság öl. Ma még csak egy szája van, holnap tíz, holnapután száz, aztán ezer. És mindennap etetni kell a tátongó, éhes szájakat. Etetni újabb és újabb hazugsággal, önmagunkkal. Ez képtelenség. A hazugság felfalja az embert.

Ő azért boldog, mert felszabadultan, hazugság nélkül él. Én pedig hazudtam, és akaratom ellenére tönkreteszem az ő boldogságát is.

Az senkinek sem biztosíthat emberileg több jogot, hogy mikor ismerte fel az igazságot, hiszen annak megismerése nemcsak az egyéntől, a körülményektől is függ.

Aki fél, az megtanul hazudni.

A gyűlölet testvére a szeretetnek, talán egy tőről fakadnak.

Törvény: az embernek terhes a jóság, meggyűlöli a jótevőjét.

Az ember, ha kedves barátaitól búcsúzik, a búcsúzás percében zálogul mindig otthagy a szívéből egy darabkát. Ezért a darabkáért pedig vissza akar térni.