A jótékony cselekedetek általában önjutalmazóak.

Aki vért ad, jótékonysági koncerten vesz részt, vagy árvízi károsultak javára adakozik, valóban embereken segít, és ezért nem vár viszonzást. Mindeközben azonban olyan érzelmeket kelt ismerőseiben, amelyek emelik rangját és tekintélyét a csoportban. Az emberek megbízhatóbbnak és szeretetre méltóbbnak tartják az ilyen embert másokhoz képest. Olyannak, aki érdemes a bizalomra és a jövőbeni támogatásra.

Valószínű, hogy az előttünk álló helyzet racionális, érzelmektől mentes mérlegelése egy ponton túl káros lehet a társas szerződés kialakulása szempontjából. Amikor elhatározom, hogy egy barátommal közös vállalkozásba kezdek vagy pénzt adok kölcsön egyik kollégámnak, nem hagyatkozhatok teljesen a józan ítélőképességemre. Legalább ilyen mértékben kell építkeznem a bizalomra, és arra a reményre, hogy befektetéseim megtérülnek. Hasonlóképpen hagyom magam "vezettetni" megérzéseim, szimpátiám és igazságérzetem által.

Minden bírság kiszabása, minden szankció létrehozása valamilyen ráfordítást feltételez. Időt és energiát von el, gyakran okoz belső feszültséget a büntető számára, korábbi kapcsolatokat rombolhat szét, retorziók és bosszúk sorozatát indíthatja el.

Mindennapi életünkben vigyázunk arra, nehogy gyöngének és bizonytalannak mutatkozzunk. Bizonyítani akarjuk határozottságunkat és erőnket. Őrizkedünk sebezhető vonásaink felmutatásától, és igyekszünk egyenrangú félként részt venni a kapcsolatban. Az erőt demonstráló jelzéseket ugyanakkor békítő, csillapító megnyilvánulások egyensúlyozzák, amelyek barátságos szándékunkat közlik. Pontosan e kettős szerveződés teszi lehetővé a társas kapcsolat megteremtését és fenntartását.

A találkozás - különösen egy ismeretlennel - mindig kihívás: hiszen a gyengeség bármifajta megnyilvánulása könnyen alárendelt viszonyt idézhet elő a másikkal szemben.

Ha meg akarjuk érteni az ember lényegét, mindenekelőtt a múltjával kell tisztában lennünk.

Megérteni annyit tesz, mint kérdésekre válaszolni, és az ember nagyon sok kérdés tárgya lehet.

Amit az emberek mondanak, vagy amit akár őszintén hisznek is, nem feltétlenül tükrözi viselkedésük valódi okait.

A közeli barátok számára a segítségnyújtás nem a várható viszonzás függvénye.

Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.

A bizalomra épülő kapcsolat egyik legjellemzőbb formája a barátság.

Ha eleve feltételezzük, hogy partnerünk a megtévesztésre épít, saját magunk csökkentjük az esélyét egy későbbi kooperáció létrejöttének.

Az a jó cselekedet, amely csekély lemondással jár a részemről, tetemes előnyöket kínálhat szorult helyzetben lévő ismerősöm számára.

Minél értékesebb a segítség, annál valószínűbb, hogy rokontól jön.