Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha.

Minden megismételhető, és meg is ismétlődik, ha nem vagyunk óvatosak.

A hétköznapokban leld az örömödet, ne valamiféle nagynak hitt ostobaságban! Különben sose leszel boldog.

Ha Isten olyannak akart minket, mint a parancsolatok, akkor miért nem eleve olyannak teremtett?

A háború egy olyan fekély, ami nem szívódik fel teljesen soha, csupán arrébb vándorol a Föld testén, mindig más országokat fertőzve meg.

A szerelem hatalmának le kellene győzni a hatalom szerelmét.

Lehetséges, hogy aki gyógyítani akar, végül fertőz.

A biológia is tömény reprodukció. Utódlásnak csúfolt önismétlések sorozata az idő függvényében. Megismétlődése az első sírásnak, az utolsó sóhajnak, továbbá a kettő közt ostobaságaink újbóli elkövetése. Generációk, alig eltéréssel, ugyanazon tragikus eredménnyel. Az ember ismételgeti önmagát.

Az ember egyre kapkodóbban él. Nem képes már tudomásul venni, hogy egy élethossz alatt alig néhány dologgal tud érdemben foglalkozni. Mindent akar. Habzsolna. Ebből aztán pokoli gyorsasággal egyre több művészeti irányzat, politikai ideológia, vallási hóbort, szokás, trend, divat üti fel a fejét. Gyorsabban nyílnak el, mint a legrövidebb életű virág, úgy lobbannak fel, mint a szilveszteri tűzijáték szikrái az újév egyetlen pillanatában.

A tehetség nem más, mint a korábbi életből átszüremlett emlékek lecsapódása. Olyan, mint a pára a pezsgőspohár falán. Az ember irigylésre méltó lesz tőle. Egyúttal gyűlöletes is.

Vannak feladványok, amiknek nincs jó megoldása. Vannak történetek, amiket nem lehet úgy befejezni, hogy mindenkinek tetsszenek.

Az emberiség úgy öregszik, akár egyetlen ember. Elveszti a gyermekkor ártatlanságát, a korral lassan megromlik, egészen addig, míg a mogorva aggastyán már az élet minden ízét szívből gyűlöli.

A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos.

A jelent megítélni a legnehezebb. A legtöbben képtelenek rá. Csak amikor kellően eltávolodnak tőle, akkor képesek rá, hogy a korokat szépnek vagy borzalmasnak, jónak vagy rossznak lássák.

A nő a bizonyíték Isten csodatevő képességére.