Hát lehet, hogy én tényleg hülye vagyok.
Már féléve járunk a nevtanba,
de csak most tudtam meg,
hogy a nevtan az nem egy tantárgy,
mint a nyelvtan, számtan, mértan.
Ráadásul kiderült,
hogy nem is énmiattam járunk oda,
hanem az anyu miatt,
hogy megtanítsák végre,
hogyan kell egy gyereket
rendesen nevelni.

Azt mondják, azért dadogok,
mert az eszem előbbre szalad,
mint a nyelvem.
Most ketten is dolgoznak rajtam.
Logopédus Kati néni
akadálymentesíti a nyelvemet.
Pszichológus Eszter néni
megpróbálja kicsit lelassítani
az észjárásomat,
hogy a nyelvem utolérhesse.

Amikor elsős voltam,
nagyon szerettem iskolába járni.
Pedig sokan ijesztgettek,
hogy majd olyan unalmas lesz,
de éppen az volt az érdekes,
hogy minden milyen unalmas.

Az osztálynaplóban
az én oldalamon
az van írva,
hogy az anyu
a gondviselő,
mert az aputól
elváltunk.
Pedig ez a gond
engem legalább
annyira megvisel,
mint az anyut.

Ahány nyelvet beszélsz,
annyi életet élsz.

Kötélhúzás. Ahelyett, hogy megegyeznénk,
két pártra szakadunk, és direkt
az ellenkező irányba rángatjuk azt a
szerencsétlen kötelet, hát hova jutunk?

Megint nem volt ollóm.
A Zoli kölcsönadta az övét.
Szegény Zoli jószívű,
de sajnos balkezes.
Ráadásul az ollója is az.
Képtelenség vele rendesen nyírni.
Lehet, hogy a normális ollók
kicsúfolják a szerencsétlen Zoli
suta ollóját?
Mert az ollók világában
sem lehet könnyű másnak lenni.

Az eredmény hibás lett egy nulla miatt,
a dolgozat egyes lett a hiba miatt,
a félévim hármas lett az egyes miatt,
az anyu meg mérges lett a hármas miatt,
az ajándék ugrott a méreg miatt,
és mindez egy semmi nulla miatt!

A szorzás tényezőiről írtunk dolgozatot.
Nem is lett olyan rossz, de azért jó se.
Hármas.
Ebben a félévben ez már a negyedik.
De sem az anyu, sem a Tünde néni nem akarja elismerni,
hogy négy hármas az ugyanannyi, mint három négyes.
Hiszen a szorzás tényezői felcserélhetők!

Nem elég egy verset kívülről mondani,
igazából belülről kéne tudni, érezni.

Nekünk, mai gyerekeknek
nagyon nehéz megérteni,
hogy akkor még nem volt
gétéavájsziti, nintendó,
de még egy nyomorult laptop sem.
Nem netezhettek,
nem csetelhettek,
nem lájkolhattak a fészbukon.
Szegény kicsi Sándor bácsinak
ingerszegény egy gyerekkora lehetett!