Anyák napi műsor
lesz az óvodában.
Sorba állunk szépen
ünneplő ruhában.
Szavalunk sok verset
most jönnek a dalok,
felkészültünk mi is,
akárcsak a nagyok!
Édesanyát látom,
ott ül a sor szélén,
mosolyogva tapsol
műsorunknak végén.
Kicsordul a könnye,
elszorul a torka,
tudom, mire gondol,
pedig nem is mondja.
Arra gondol, érzem,
milyen ügyes voltam,
életébe mennyi
boldogságot hoztam!
Nem szólok egy szót sem,
átölelem inkább,
így kívánok némán
boldog anyák napját!
Anya, anya, édesanya,
Nem ölel úgy senki más,
Anyák nélkül mit sem érne
ez a kerek nagyvilág.
Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.
Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.
Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.
Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.
Mondd el, Anya, milyen volt, míg
szíved alatt voltam,
Gömbölyödő pocakodban
sokat forgolódtam?
Mondd el, Anya, milyen volt a
születésem napja,
Gondoltad, hogy ilyen hamar
megnövök majd nagyra?
Torta, torta, ahány torta,
Annyi íz és annyi forma.
Hogyha egyszer kis bimbóból
Szép virággá érek,
Kibontom a szirmaim és
Jó anyámra nézek.

Amikor majd legszebb leszek,
Megcsodál a világ,
Édesanya gyenge lesz már,
Hervadozó virág.

Egy napon majd elbúcsúzunk,
Lehullik a szirma,
Én pedig csak búslakodom,
Harmatcseppet sírva.