Csak járom az idő vajúdó kínját.
Szívem mély árnyékba hajol:
A föld siket méhéből
nem hallom lelked, mint dalol.

Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
... Szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.