De kérem, férfiak, jegyezzük meg ezt: lehet valakit szeretni, akit nem ismerünk. De nem lehet valakit ismerni, akit szeretünk.

Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta.

A fantázia mindig eggyel több lóerős, mint a valóság. A valóságban huszonnégy óra telik el egy nap alatt. A fantáziában huszonnégy nap telik el egy óra alatt.

Hiába voltál csöndes.
Hiába voltál forró:
Én neked sose hittem.
Azért maradtam itten.

Megpróbálta simogatni a jégesőt, feleségül venni az árvizet és szakítani a földrengéssel. Nézd, olvasó: így harcolsz a nőért, amikor szeretnéd; ellene, amikor a tiéd; és szeretnél végül megszabadulni tőle, amikor már rég a tiéd. Még egyszer mondom: a nő erősebb nálad, függetlenül attól, milyen szabadságjogai vannak; erősebb, mert te mindig kívánod őt, ő pedig csak időnként téged. Erősebb nálad, mert szebb és igényesebb. Erősebb nálad, mert te gyöngébb vagy nála. Mert ha ütöd, neked fáj; ha bünteted, te szenvedsz; ha elhagyod, te vagy elhagyott; ha boldoggá teszed, ő lesz boldog, és ha boldogtalanná teszed, te leszel boldogtalan.

A legtöbb ember átlagosan egy órát gondolkodik naponta. A többi huszonhármat szellemi tétlenség, reflexek és az agyvelő gépies motyogása tölti ki. De a nyomorgó folytonosan gondolkodik. Pillanatnyi szünetek után újra és újra nekilódulnak a céltalan gondolathullámok, hogy azután, ezer ízre marva és tépve magukat széjjel, véres esőként hulljanak a lecsüngő fejre vissza.

Egy ember lelke bizonyos szempontból ugyanakkora, mint a Nap.

Az emberek gonoszsága nem mérhető centiméterekkel. Mindegy, hogy embert ölök-e vagy csak emberi lelket, emberi öntudatot!

A társadalmi konvenció csak azt a szerelmet ismeri el, amely megfontolt és nagyképű és feszes és józan: tehát nem is szerelem.

Körülnézett, hol és hogyan tehetne jót az emberekkel. De ez igen nehéz feladatnak bizonyult. Az igazi tragédiákat éppoly nehéz megtalálni a nagy nyüzsgésben, mint amilyen nehéz kikerülni a tolakodó áltragédiákat.

Nyugodt és boldog éjszakám volt. Ez már így van, amikor az ember szerelmes. Apró különbségek teszik, és mégis hol fent van az aranyló felhők felett, hol leesik, és alig tud talpra állni.

Az élet vetés, nem pedig aratás.

Nagyon szomorú voltam; olyan szomorúság ez, amely nagyon mélyről jön, kiszámíthatatlanul. Megszállja az embert, átveszi a parancsnokságot a gondolatai felett. Meglassítja lépteit, fátyolossá teszi tekintetét. Talán már nem hosszú az élet - mondja a Szomorúság, és körüljár, mint egy csavargó, alattomosan.

Mióta élek, hintázik velem
Két bájos és komisz iker:
Bukás és Siker.

Két ember nem szeretheti egymást egyszerre, egyformán, egyidejűleg.