Nem szegény az, akiben ébren él a hit, még ha ideig-óráig alulmaradt is.

Erkölcsi erőnket talán a mások sikerének látása teszi a legnehezebb próbára. A fény bántja a szemünket.

Nevetéssel, sajnos, nem lehet megváltani a világot.

Ígérettel nem lehet jóllakni.

A mártírhalál a legbiztosabb út a mennyországba.

A jóhiszemű ember nem kárhozik el, még akkor sem, ha buddhista vagy mohamedán, vagy taoista, vagy akár a legfeketébb kannibál, akinek nem egy felfalt misszionárius van a rovásán... Aki a maga szellemi látóköre szerint őszinte, az üdvözül. Éppen ebben áll a magasztos isteni könyörület.

Krisztus Urunkat szörnyűséges szabadgondolkodónak tartották a kortársai... ezért üldözték halálra.

Isten nem a hitünk, hanem a cselekedeteink szerint ítél meg bennünket.

A pokol ott kezdődik, ahol megszűnik a remény.

Egy gramm elővigyázat többet ér, mint egy mázsa gyógyszer.

Az iszapos tócsa is csodákat művel, ha Isten arca tükröződik benne.

Felesleges a siránkozás egyetlen szál virágért, mikor a mennyei virágok tömege nyílik a szemünk láttára.

Nem lehet elfojtani a természetes ösztönöket. Aki megpróbálja, pórul jár, a természet ellene fordul és keresztülgázol rajta. Fiúk, lányok együttes szórakozása, ilyen a tánc is, a legtermészetesebb dolog a világon. Az ismerkedés, az udvarlás nem más, mint a házasság előjátéka. Nem lehet mocskos takaró alá rejteni a nemiséget, mint valami rothadó hullát. Semmi sem olyan ártalmas, mint éppen a titkolózás, mert ez eredményezi az alattomos összesúgást, a vigyorgó rosszaságot. A nemi ösztönt nevelnünk kell és helyes útra terelni, ahelyett, hogy eltapossuk, mint valami mérges kígyót. Aki mégis ezt cselekszi, bemocskol valamit, ami tiszta volt és nemes a maga ősi eredetiségében.

Tétlen kéznek ördög a munkaadója.

A hit annyira velünk született lelki tulajdon, hogy Isten aligha fogadhatja el kizárólagos értékmérőnek.