Az áldott állapotban levő asszonyok szeretnek szeszélyeskedni, és általában sötét gondolatokkal foglalkozni.
Az asszonyi tekintetet semmi se kerüli el, akár a vércséét. Az asszonyok éles szeműek.
A szó nem veréb, ha elröpült, többé nem lehet megfogni.
Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.
A tolvajok mindig is ügyesebbek, fürgébbek voltak, mint az őrök.
Előbb jó papról kell gondoskodni, csak azután az iskoláról!
Egy rossz tanító sokkal kevesebb kárt okoz az iskolában, mint egy rossz pap.
Egy fejlett értelmű embernek feltétlenül kell hogy legyen esztétikai érzéke.
Amikor az ember eltörődött és aludni kíván, úgy tűnik fel neki, hogy a természet is ugyanolyan állapotban van.
Minden szomorkodás és töprengés hívságos dolog.
Asszonnyal még jobban esik a beszéd. Ostobának ostoba az asszonynép, de a második szóra már megered a könnye.
Bizony, nehéz rejtvény valamennyi asszony.
A férfilogika sohasem tudja legyőzni az asszonyit.
Bolondnak hiába van a törvény.
A kezdő bírákat mindig zavarba hozzák a tárgyalóterembe lépő ismerősök.
Amikor pedig elítélniük kell valamelyik ismerősüket, látszik rajtuk, hogy szeretnének elsüllyedni szégyenükben.