A tekintet a lélek pallosa.

Négy óra egy szerelmes számára - négy tizenkilencedik század!

A halál bilincs, de egyben szabadulás a bilincsektől.

Az örömkönnyeket - a szerelmes szív mélyén dúló isteni erő fakasztja.

Az erős férfiú, aki egy szép nő szeméért a tűzhányó kráterébe taszítja ellenségét - fenséges, nagyszerű és tanulságos látvány.

A hold - szenvtelen, néma tanúja a szerelem és bosszú édes pillanatainak.

A szél jajszava - a szörnyű bűnökben elmerülő lelkiismeret jajszava.

A sötét éjszaka - dióhéjba zárt nappal.

A tanult emberek szívét nem is annyira a pénz, mint inkább a kellemes modor és az udvarias torkonragadás lágyítja meg.

Akit az istenek szeretnek, nem eszik meg a disznók.

Amikor az embernek azt mondják, hogy rossz a veséje, vagy megnagyobbodott a szíve, és gyógyítani kezdik, vagy azt mondják, hogy őrült vagy bűnöző, azaz: amikor a környezete hirtelen valami okból felfigyel az emberre, akkor az ember már tudja, hogy zsákutcába jutott, amelyből nincs többé kivezető út. Keresi, keresi a kivezető utat, és egyre jobban belegabalyodik. És ebben az esetben az ember nem tehet egyebet, mint hogy megadja magát, mert semmiféle emberi erőfeszítés többé meg nem mentheti.

Igazi boldogság csak a magányban található.

Csupán a szellem érdekes és figyelemre méltó, minden egyéb kicsinyes és alacsony rendű.

Minél alacsonyabb rendű a szervezet, annál a kevésbé érzékeny, és annál gyengébben reagál az ingerre; minél magasabb rendű, annál fogékonyabb, és annál hevesebben reagál a külső valóságra.

A bölcs vagy egyszerűen a gondolkodó, elmélkedő ember éppen azzal tűnik ki, hogy megveti a szenvedést; mindig elégedett, és semmin sem csodálkozik.