Jótevőinken kívül semmit sem felejtünk el.
Jobb az ajtó mellett, mint szerelmesünk fülébe csuklani.
Az író szerelme - az Etna meg a Vezúv együttvéve.
A földgolyó nem túlságosan jó hely a művészet számára. A föld nagy és tágas, de az író nem talál helyet magának sehol sem. Az író - örökös árva, száműzött, bűnbak, védtelen gyermek.
A rossz fejtől még a láb is megfájdul!
Az előítéletek számára egynéhány hónap meg se kottyan. Szívósak az előítéletek, akár a halak, hosszú századokra van szükségük.
Az asszonyok csak öreg korukra válnak boszorkánnyá.
Nem véletlen, hogy a nőket megéneklő költők a holdat emlegetik! A holdfényben a nő százszorosan megszépül.
Sehol sem lehet oly gyorsan és kellemesen bizalmas viszonyba kerülni, mint utazás közben!
A melankolikus nő - elviselhetetlen, nyugtalan teremtés. Mint feleség - bambaságba, elkeseredésbe, és öngyilkosságba kergeti az embert. Egyetlen jó tulajdonsága, hogy könnyen megszabadulhat tőle az ember: pénzt kell neki adni, hadd menjen zarándokútra.
A kolerikus nő - szoknyába bújt ördög, krokodil.
A szangvinikus nő - a legelviselhetetlenebb a nők közül, ha nem ostoba.
Hasonlót hasonlóval gyógyítanak.
Szent kor - a gyermekkor.
A férfikebel - a nő erőssége.