Az időseknél a kognitív és az érzelmi működés azért tud jobban összehangolódni, mert az idősek már megtanulták, hol az ész és hol az érzelem helye, így ezeket a helyükön kezelik.

A bölcsesség szellemi képességeink hanyatlásának köszönhető. Lassabban működik az agyunk, ezért megfontoltabban reagálunk.

Az életművészet elsősorban annak művészete, hogyan ne adjuk ki a kezünkből az idő feletti rendelkezés jogát. Ennek pedig az a módja, hogy figyelmünket a mára összepontosítjuk.

A legnagyobb akadály, hogy boldogságunkat mindig áttoljuk a jövőbe, amikor majd elégedettek leszünk és így elmegyünk a jelen gazdagsága mellett. Ez nem azt jelenti, hogy a múlt és a jövő nem számít, de ezek a mából kiindulva új jelentést kell kapjanak.

A nyugati kultúrában túl nagy hangsúlyt kap a fiatalosság, így a bölcsesség kevesebb figyelemben részesül. Itt volna az ideje, hogy felülvizsgáljuk és átértékeljük a kialakult helyzetet.

Nemcsak az agyunk vagyunk, hanem az is, amivé a környezetünkkel való kölcsönhatás tesz bennünket.