Az irodalom világai ott helyezkednek el, ahova tőlünk már nem jár vonat.

Érdemes megérteni más emberek elmeműködését, mert ez segít abban, hogy őket boldoggá tegyük - no meg abban is, hogy manipuláljuk a saját céljainkra.

A létező világról szerzett tudásunk teszi lehetővé, hogy más lehetséges világokat kigondoljunk.

Az óvoda látogatója gyakran találkozik apró hercegnőkkel és overallos szuperhősökkel, akik nem létező teával kínálják őt saját udvartartásuk etikettje szerint, vagy nem létező szörnyek veszélyére figyelmeztetik. Figyelemre méltó tény, hogy e képzelt világokban a részletek nagyon is valósághű logikával állnak össze.

Gyerekeink tényleg az élet lényegével kapcsolnak össze minket, prototípusai mindannak, ami világunkban igaz és szép.

Ahogy elképzeljük, hogy önmagunktól különbözőek is lehetnénk, valójában máris jó úton vagyunk afelé, hogy tényleg különbözők legyünk.

A tanulás hatékonyabb, ha nyitottak vagyunk mindenre, ami esetleg igaznak bizonyul.

A felnőttek és a gyerekek között evolúciós munkamegosztás érvényesül. A Homo sapiens multicégnek a gyerekek alkotják a kutatás-fejlesztési részlegét - nekik lehetnek fellegekben járó ötleteik, szemben a gyártási és a marketingrészleg felnőtt módra földhözragadt személyzetével. Ők a feltalálók, mi pedig megvalósítjuk találmányaikat. Mármint azt a három-négyet az eredeti millió közül, ami használható.

Az ember egyedfejlődése nem egyszerű növekedés, inkább ahhoz a metamorfózishoz hasonlít, ahogy a hernyóból lepke lesz.

Ami természetünkben leginkább változatlan, az maga a változásra való képesség.

Az embernek minden más lénynél nagyobb képessége van a változásra. Folyamatosan alakítjuk tárgyi környezetünket, a többi embert, nemkülönben önmagunkat.

A gyerekek egyszerre ismerősek és idegenek. Néha úgy érezzük, nagyon hasonlítanak hozzánk, néha pedig mintha egész más világban élnének.