Az önző örömök úgy tűnnek tova, mint az álmok, és nem marad utánuk más, mint egy lenyomat a párnán, betöltetlen űr a szívünkben és a megbánások olyan hosszú sora, hogy az ember a nyaka köré tekerheti, mint egy sálat.
A vérből és emlékekből kovácsolt bilincseket ezerszer nehezebb széttörni, mint a vasból verteket.
Mi egyéb a múlt, mint egy ólombilincs, amiből kötelességünk kiszabadulni?
Mi más az álom, mint annak megismerése, ami bennünk van?
Az igaz szerelem veszélyes jószág, belülről ragadja meg az embert, úgy tartja rabságban, és ha nem szabadulhat idejében, bármire képes lesz érte.