Az élet hatalmas hajtóerő. Még a legviharosabb történelmi idők súlyos megpróbáltatásai között is kifurakodik fejével az anyaölből az embercsemete, és dühös sivalkodással követeli helyét ezen a világon, akár tetszik a szüleinek, akár nem; az emberek egymásba szeretnek tekintet nélkül arra, hogy a szerelemhez sokkal kisebb a külső adottságuk, mint például a fajdkakasnak, amely a hótól megtisztult tavaszi tisztáson oly pompásan illeg-billeg hatalmas farktollazatával.
A szerelemre vigyázni kell. Mindig résen kell lenni! Megpróbáltál már belenézni a szeretett nő szemébe? Ez az élet csodája...
Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?
Mögöttünk örök csend, előttünk is örök csend, és létünk rövid idejét úgy kell leélnünk, hogy a futó pillanat boldogságával töltsük be a csend egész megmérhetetlen ürességét.
Az erős emberek mindig jók is. Ebben rejlik az erejük.
Önök az emberiség boldogságáért harcolnak, ám az embert bizony sokszor elfelejtik, az ember sokszor elvész a sorok között. Ne szakítsák el a forradalmat az embertől, ne csináljanak belőle holmi spekulatív filozófiát, mert a filozófia, az, kérem csak füst, gyönyörűen gomolyog, de hamar elszáll...
Ha az embernek meleg, paplanos ágyra, csendes lámpavilágra s háta mögött még könyvespolcra is okvetlenül szüksége van a boldogsághoz, akkor sohasem tudja meg, mi az... Annak a boldogság mindig holnapra ígérkezik, márpedig egy szép napon... se holnap, se vetett ágy. Az ilyennek csak az örökös "sajna" jut ki.
Az igazság a mozgásban, az életben rejlik, nem poros fóliánsok agyonolvasott lapjain, hanem abban, ami a jövendő felé áramlik.
A hősiesség ott kezdődik, ha valaki egy meggyőződésért, egy igazságért áldozza fel magát.
Mik voltak a kereszténység legbomlasztóbb eszméi? Az egyenlőség, a nemzetköziség és a szegénység erkölcsi fölénye a gazdagság fölött.
A sokat szenvedő embernek vigasztalásul szolgál, ha tudja, hogy szenvedésének van értelme és célja.
Rohamra nem mennek maguktól az emberek. Rohamra mások kényszerítik őket, és ők, mert gyávák, mennek.
Úgy látszik, ha az embernek mindene megvan, csak akkor boldogtalan úgy istenigazában.
A háborúban a technika és a hátország megszervezése lett a legfontosabb. A katonától csak azt kívánták, hogy makacsul és engedelmesen haljon meg ott, azon a helyen, amelyet a térképen kijelöltek a számára.
Az az elképzelés, hogy a háború néhány bravúros lovasroham, remekül kivágott menetelések, katonák és tisztek hőstetteinek sorozata, menthetetlenül elavult.