Ha egy adott területen jelentős kockázatot készülünk vállalni, ellensúlyozzuk azzal, hogy az életünk egy másik területén szokatlanul óvatosak vagyunk. Tegyünk úgy, mint azok a vállalkozók, akik az állásukat csak az ötleteik letesztelésének idejére tartják meg.

Ha különleges ötletünk támad, csomagoljuk hagyományosabb célkitűzésbe! Így nem arra kérjük az embereket, hogy változtassák meg a véleményüket, hanem a már egyébként is meglévő értékeiken vagy gondolataikon keresztül szólíthatjuk meg őket.

Motiváljuk magunkat másként, amikor elkötelezettek, és amikor bizonytalanok vagyunk! Amikor már elhatároztuk, hogy cselekedni fogunk, összpontosítsunk a még hátra lévő fejlődésre - a jelenlegi és a kívánt állapot közötti távolság leküzdésének vágya előrevisz majd bennünket. Ha a meggyőződésünk még nem eléggé szilárd, gondoljunk a már megtett útra. Ha eddig a pontig már eljutottunk, hogyan is adhatnánk fel?

Ha igaztalan támadást tapasztalunk, az, ha az elkövetőre gondolunk, táplálja a haragot és az agressziót. Empatikusabbá válunk, ha az áldozatra tereljük a figyelmünket, ami növeli az esélyét annak, hogy konstruktív irányba tudjuk terelni a haragunkat. Ekképpen ahelyett, hogy megpróbálnánk megbüntetni a kárt okozókat, nagyobb valószínűséggel segítünk a bántalmazottakon.

Az eltérő vélemények akkor is hasznosak, ha tévesek, de csak akkor hatékonyak, ha hitelesek és következetesek.