Ha intelligens vagy, annak az az előnye, hogy mindig megjátszhatod az ostobát, míg fordítva ez teljesen kizárt.
Az életben a legnehezebb a szívet meg az észt rábírni, hogy ugyanazt akarják.
Nem vagyok antiszociális, csak nem vagyok szociális.
Az őrültség viszonylagos állapot. Ki mondhatná meg, ki az őrült valójában?!
Ahhoz, hogy egy szubsztanciát vagy ideát megismerjünk, kételkednünk kell benne, a kételkedés pedig annyit tesz, hogy végességükben fogjuk föl azokat a tulajdonságokat, amelyek valóban "magában a dologban" vannak, vagy pedig "magától a dologtól", vagy valamitől, vagy a semmitől valók.
Végül is kétségtelen, hogy a "valóság" egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hgy nincs lényege, hanem hogy híján van neki.
"Megismerhetjük-e" ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
- A halál nem más, mint álom!
- Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy "Ébresztő, kész a reggeli!", akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat.
- Annyiszor bebizonyítottad, hogy a lélek halhatatlan!
- Az hát! Elméletben. Tudod, így áll a dolog a filozófiával: mihelyt kilépsz az iskolából, mindjárt nem működik.
A halál a nemlét állapota. Ami nincs, az nem létezik. Tehát a halál nem létezik. Csak az igazság létezik. Az igazság és a szépség. A kettő egymással felcserélhető, de egymás aspektusai.
Béklyóba verni csak a testet lehet. Szellemem szabadon szárnyal, a négy fal gúzsba nem kötheti, s ezért hitemre kérdem, létezik-e fogság egyáltalában?!
A klasszikusok jellemzője, hogy ezerszer olvassa őket az ember, és mindig talál bennük valami újat.
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.
Nincsen semmi rossz az örök semmiben, ha az ember az alkalomhoz illően van öltözve!
A világmindenség csupán átsuhanó gondolat Isten elméjében - ami igen kívánatos, kiváltképp, ha az ember az imént előlegezett le egy házat.