Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.
Mindig Ámor karjában égek,
A Lélek és a Szerelem
Külön nem váltható sohasem.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja, Ő a párod.
Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek,
Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek.
Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Minden nagyság kicsiség is, mert van még nagyobb, vagy ha nincs, lehet.
A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.
Mit málló kőre nem bízol,
mintázd meg levegőből.
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.
Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.
A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem.
Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod. Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.
Csak azért
Az egyetlen napért
Érdemes volt megszületnem,
Amikor szeretni tudtam,
És szeretnek-e, nem kérdeztem.