Magukkal és másokkal megférő népek
a jég hátán is
gazdagon élnek.
Erőszakos hatalmak
a föld ingyen gyümölcsei közt is
éhezve, rettegve nyomorognak.

A boldogság sose fő,
sose cél, csak pihenő.

Ha kocsira szállsz,
ne bánd, ha más előtted lép fel,
nem késel le semmiről;
de a tülekedésben
a békességről lekésel.

Az emberiség akkor fog boldogulni, ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki és nem a szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.

Mi a jövő? Még használatlan, puszta üresség,
jóvá vagy rosszá festi a képzeletünk,
Dolgozzunk s játsszunk csak a "most"-ban,
sohsem a "majd"-ban,
mert nem sejthetjük, mit hoz az új ezerév:
stronciumos bombát? Föld, víz, lég máglyahalálát
vagy van-e józanság, megmaradás, virulás?

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

A múlt és jövő csak két táska az emberiség
hóna alatt: egyik az emlékeket, a másik
a jóslatokat tartalmazza, nyilvánvalóan
mindkettő valótlan.

Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.

Végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.

Így akarsz szeretni - íly óvatosan?
hisz megfagysz saját jegedtől, te gyermek!
Mit ér százszor mondanod: "szeretlek",
ha minden szavad lángtalan?

Az idő nem halad; mozdulatlan:
amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a
jelenvalóság, mindig MA van.

Mert, aki hiszi, amit nem tud: bolond.
És aki olyat tagad, amit nem ismer: szintén bolond.
És én vagyok a harmadik bolond, aki a kettő közé áll,
hogy jobbról-balról méltán leköpjék.
Mert Istent nem ismeri más, csak a magától-értetődés.

Az idő hamispénz
jut elég belőle
csak annak kevés
ki aranynak nézte.

Ha látod a sűrű búzatáblát, gondolsz-e arra, mennyiféle magnak kellett elpusztulnia, hogy ezek kikelhessenek? Aztán learatják a búzát, táplálék lesz és visszakerül a földbe. Csíraként elpusztulni, vagy kivirulva tündökölni: tulajdonképpen mindegy. "Mindegy": ez a lét igazi neve. A mindennapi élet számára ez a tanítás érvénytelen. De te, ki a teljes reménytelenségig eljutottál: ha bármiben bizonytalan vagy, mielőtt megoldást keresnél, jusson eszedbe: Mindegy.