Még mindig nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, még mindig nem tudjuk, hogy hová megyünk vagy miért, de tudjuk azt, hogy a tudatlanságnak nem kell szükségképpen örökké velünk maradni.
A tudósnak a feladata az, hogy tudjon. Az, hogy tényeket felismerjen, és hogy a tényeket alkalmazza is, ahol lehet. Azonkívül az is a felelőssége, hogy mindazt, amit tud és tudása következményeit megmagyarázza.
A tudomány teljes bizonyossággal jobb, mint a tudatlanság.
A tudomány és a technológia az, ami az embert a többi élőlénytől megkülönbözteti. A tudománytól leszünk emberibbek - de ezzel még nem mondtam, hogy jobbak, csak azt: emberibbek.
Tudomány nélkül nem lennénk azok, amik vagyunk. És tudomány nélkül nem leszünk, amik lehetnénk.
A hidrogénbombának egy előnye azért mégiscsak van. Senki soha nem használta.
A tudós ne legyen úr, éppen úgy, ahogy senki más se legyen úr. Sem a tőke, sem a kormány, sem a tudós, hanem a nép.
Csak a félelemtől kell félni.
Embernek lenni azt kell hogy jelentse, hogy valamit tudunk, és igyekszünk többet tudni.
Nekem mint tudósnak, három és csak három feladatom van: először tudni, másodszor alkalmazni, harmadszor magyarázni. Ha mi többet értünk meg, ezt kihasználjuk arra, hogy több eszközt hozzunk létre, és megmagyarázzuk, hogy ezeknek az eszközöknek milyen a hatásuk, akkor mi, mint tudósok, a felelősségünknek eleget tettünk.
A haladásnak az első lépése megérteni, hogy mi bizony buták vagyunk. És hogyha igyekszünk ezen, még ha csak apránként is segíteni, az már sokat jelent.
Az, hogy valamit rossz célra is lehet használni, az nem a tudomány, hanem a politika dolga.
Egy demokráciában a királyok, a nemesek vagy az értelmiségiek ne határozzanak el semmit. Döntsön a nép. Hibázni fog, de azért maga lesz felelős.
A zenében az egyszerűség és komplexitás kontrasztját szeretjük. Ha túl egyszerű, előbb-utóbb unalmassá válik. Ha túl komplex, idegenszerűnek érezzük.
A zene olyan játék, ami az emberi megismerés folyamatát példázza.