Megérdemelnéd, hogy megadd magadnak az esélyt. Ehelyett a könnyebb utat választod, kábulattal zárod el a démonokat a fejedben, ahelyett, hogy legyőznéd őket.
Olyan könnyű ítélkezni. Olyan könnyű azt kérdezni, hogy egy ilyen értelemmel megáldott ember miért választja a rossz utat. De fogalmunk sincs, milyen mélyen megronthatja a személyiséget a szenvedés.
Ha valakit a szívünkbe fogadunk, az kiszolgáltatottá tesz azzal az emberrel szemben.
Hogyan maradt fenn ez a társadalom? Hogyan maradhat működőképes egy olyan civilizáció, amely a polgárainak felét még emberszámba sem veszi?
Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.