Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
nekem mindkét szó kicsit savanyú;

Az ég könnye is záporban szakadt
Isten sötét szempillái alatt.
A koporsóra hullt a rög, kopogva,
Hiába bíztunk eleitől fogva.

Mint akire ráomlott a bánya
s hiába küldi föl a vészjelet,
míg lélegzetét lassanként bezárja
palackjába a fojtó rettenet,

Fázol? - Én égek; lázam rád adom;
Betakar majd a bolyhos izgalom.
Menekülésre nincs már utad;
Szinte hallom, hogy vacog a fogad.
Ártatlanságod zászlaját leejtve,
Nem mint győztesre, mint szövetségesre
Tekints reám - óh, néma ünnepély -
S én ígérem, hogy megbékít az éj...