Az élet erősebb nálunk, a létező világ mit sem törődik az egyénnel. Ez borzasztó - mondom egyszer, máskor meg: ez gyönyörű. Mindenesetre: erő ez, pusztító és teremtő, és hiába is próbálnánk kivonni magunkat a hatása alól, nem lehet kiszállni.

Menthetetlenek vagyunk-e vajon? Vagy a tárgyakon és az árnyakon és a vágyakon túl megőrizhető-e valami mégis, valami belőlünk? Nem a csillár: a fény.

A szakítás megtanít arra, hogy széthúzd az időt, mint egy függönyt, és a résen beláss a múltba. A szakítás határ. Döntened kell: befejezés vagy lehetőség.

A szívem mélyén mindig karácsony van. A szívemben rejtegetett zug, ahova visszajárok örülni, maga a karácsony.

Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól.

A versben a rím titkos jelentése véleményem szerint sokat elárul magáról a nyelv működéséről és a tudatalattinkról. Az anyanyelv tétje számomra a vers. A próza a mesélés, a nyelv teste, vagy vérkeringése, míg a vers a nyelv lelke és idegrendszere.

A vers rövidtávfutás, de ugyanolyan szellemi erőnlétet követel, mint a maraton, és egy verseskötet már nem sprintelés.

A szerelem kiszolgáltatottá tesz mindenkit, de a gyűlölet még kiszolgáltatottabbá.

Csak egyetlen pont létezik, mindennek a vége, mindennek a kezdete, egyetlen pontból robban ki az ujjongás a lelátón, egyetlen pontba csapódik bele a süketítő szívdobogás, szétcsapja a teret és kettévágja az időt, voltra és mostra. Van a semmi, és van a győzelem. Test nincsen.

A fájdalom is olyan, akár a víz és a fény: van. Ember nem is kell hozzá.

Csak két dologról nem lehet leszokni az életben, a pasikról meg a hajfestésről.

Igen, tudom, szeretnek, megvan mindenem, nincsenek napi gondjaim. De majd meglátod, ha férjhez mész, hogy az milyen. Hogy egész nap várod, hogy hazajöjjön, hogy végre ne csak a mondókázás és a házi feladat töltse ki az életedet, végre fontos dolgokról is beszélhess. És akkor megjön, és nincs ott. Legalábbis neked nincs, csak a gyerekeknek.

Minden nő utálja a férjét, csak van, aki titkolja.

Mióta elment, alszik a testem, de izzás van a bőröm alatt, fájdalmas tűz, és ezt senki, de senki nem hatástalaníthatja többé.

Nem mindegy, hogyan veszekszel. Ki kell adni magadból mindent.