A szokásaink építhetnek vagy rombolhatnak bennünket. Amit ugyanis rendszeresen végzünk, az visszahat ránk, és nagyban befolyásolja, hogy milyen emberré válunk.

Bármikor belenézhetsz a tükörbe, azt mondva: "Na, ez nem tetszik magamban", és elhagyhatod egy rossz szokásodat egy jóért. Persze nem mindig könnyű, de mindig lehetséges.

Ha az identitásodat pusztán a barátokra, a népszerűségedre vagy a facebookos lájkok számára alapozod, megtörténhet, hogy feladod a saját nézeteidet, elveidet, vagy aszerint alakítod őket, hogy megfelelj a barátaidnak. Pedig akár hiszed, akár nem, eljön a nap, amikor nem a barátok lesznek a legfontosabbak az életedben.

Legyen annyi barátod, amennyi jólesik - de ne építsd rájuk az életedet! Ingatag alap lenne.

Ha egy másik emberre építed az életedet, az nem azt mutatja, hogy szereted, csak azt, hogy függsz tőle.

Ha lehangoltnak érezzük magunkat, a legjobb "gyógyszer", ha teszünk valamit másokért. Hogy miért? Mert így kifelé, másokra figyelünk, és nem befelé, saját magunkra. Furcsa, de attól, hogy másoknak segítünk, mi érezzük jobban magunkat.

Túlságosan bonyolultak vagyunk ahhoz, hogy egyszerűen beskatulyázzanak bennünket, mintha csak néhány embertípus létezne, és nem milliárdnyi páratlan emberi lény.

Akár híres, akár hétköznapi emberekről van szó, a nagyszerű tettek mindig úgy születtek, hogy valaki szembe mert nézni a félelmeivel. Ez nem könnyű, de micsoda öröm, ha megtettük!

Fiatal éveid a legizgalmasabb és legkalandosabb éveid lehetnek. Becsülj meg hát minden pillanatot!

Az igazi csapatmunka olyan, mint egy nagyszerű zenemű. Szólhat az összes hangszer egyszerre, mégsem versenyeznek egymással. Egyenként különféleképpen hangzanak, különféle dallamokat szólaltatnak meg, különböző időben tartanak szünetet, mégis egy egészként hoznak létre csodálatos hangzást - szinergiát.