A sorsom megértéséhez először is magamat kell megértenem, és ez nem is olyan egyszerű.

Ha az ember azon gondolkodik, hol rontotta el, vagy pontosabban: hol került vakvágányra az élete, az arra hasonlít, amikor egy hagymát hámozunk. Mindig egy újabb réteggel, egy újabb hibával szembesülünk, előkerül egy múltbéli fájó emlék, amely egy másikhoz vezet, majd az is egy régebbihez, miközben az ember a végső igazságot, a megoldást keresi.

A bölcsesség annyiban több az intelligenciánál, hogy az magában foglalja a megértést, együttérzést, élettapasztalatot, belső békét és a megérzéseket.

Neked nagyon fontos, hogy mások mit gondolnak rólad, de szerintem ez hiba. Mert önmagadon kívül senki sincs, akinek maradéktalanul a kedvére tehetnél. Nem te döntöd el, hogy valaki miként érez veled kapcsolatban, hanem az adott illető.

Az emberek egyszerre kíváncsiak és óvatosak, amikor megismerkednek egy idegennel.

Nincs kegyetlenebb tanítómester a tapasztalatnál.

Gyűlöllek, mert én téged választottalak, de te megfosztottál ettől.

Hogyan tudná bárki elmagyarázni a színeket egy vakon született embernek? Meg lehet próbálni persze, de az eredmény annyi lenne, hogy a vak megértené a szavakat, de a mögöttes tartalom rejtély és talány maradna számára.

Arra gondolok, milyen furcsa, ahogy az életünk alakul. A véletlenszerű pillanatok, ha tudatos döntésekkel kapcsoljuk össze őket, no meg egy nagy adag reménnyel, olyan jövőt alkothatnak, amely előre elrendeltnek tűnhet.

Nem ez volt az első csókunk, de ez vált a kedvencemmé, mivel pont akkor történt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és jelezte az életem egyik legcsodálatosabb momentumát.

Minél jobban erőlködsz, annál jobban rád telepszik a reménytelenség.

- Tudom, hogy az Úrnak mindannyiunkkal tervei vannak, de néha egyszerűen nem értem, mi lehet az üzenet értelme. Voltál már ezzel így?
- Nos, nem hinném, hogy muszáj mindig mindent megérteni. Szerintem néha elég, ha egyszerűen csak hiszünk.

Az élet - ezt jól megjegyeztem - sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.

Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét, bárcsak meg nem történtté tehetném a szomorúságot, de attól félek, ezzel az öröm is eltűnne.

Melletted akarok felébredni reggelente, esténként téged akarlak látni a vacsoraasztal másik oldalán. Veled akarom megosztani a napjaim minden apró részletét, és hallani akarom a te napjaid részleteit is. Veled akarok nevetni, azt akarom, hogy amikor elalszom, te legyél a karomban. Mert te nem csak az egyik múltbéli szerelmem vagy. Te voltál a legjobb barátom, a jobbik felem, és nem tudom elképzelni, hogy ezt újra feladjam.