A gyermek általában a szülők, a nagycsalád tükörképe, kicsinyített mása. Felnőve, ha nem tetszik, amit a tükörben látunk, örökre hátat fordítunk neki, vagy bezúzzuk, a tükör összetört cserepei leszünk.

Az ember, míg él, folyamatosan változik. Nem hiszek abban, hogy a felnőttek már nem változnak. Az alaptermészetünk marad, de az ember nem csak abból áll. A kialakult alaptermészet felett az életem gondolatok, tettek és döntések hosszú-hosszú, szüntelen munkálkodó sorából áll össze. Velem szemben pedig itt áll az egész világ az összes csábító kihívásával. Nem az állandóan cserélődő sejtjeim miatt vagyok egészen más ember, hanem a sok külső hatás miatt, amit nap mint nap átélek. Az élet folyamatosan kihív bennünket.

A kerekesszék nem pusztán ülőalkalmatosság, hanem mechanikus testrész. Ezt el kell hinni, el kell fogadni.

Az ember bármennyire is igyekszik, nem ismerheti meg tökéletesen egyetlen családtagját sem, nem élheti a másik életét, és idővel dönteni kell, hogy az önző birtoklási vágy vagy az elfogadó szeretet uralkodjon.

A biztonság inkább törékeny illúzió, amelyben hinni kell és nem rátámaszkodni.

A jó emberekkel könnyű zöldágra vergődni, elég magamat adni, de a gonosszal szemben, ha egyáltalán létezik ilyen, fel kell venni a kesztyűt, meg kell tagadnom önmagam, ha jót akarok, ha túl akarok élni.

A rosszat nagyon hamar elfelejtem, megbékélek vele, átalakítom magamban, a sok jó pedig világít bennem életem végéig.

Az ember alkalmazkodóképessége majdhogynem végtelen, mi emberek majdnem mindenhol képesek vagyunk élni és meghalni.

Szép az élet? Igazságos vagy igazságtalan? Igen is, meg nem is. Attól függ, hogy honnan nézzük, de az biztos, hogy szépséget, főleg ha keressük, a legnehezebb helyzetekben is találni benne.

A világ legtermészetesebb dolga megetetni egy éhező kisbabát. Hogy az enyém, vagy másé, az édes mindegy.

Az élet kegyes, mindenkinek meghagyja és megadja a lehetőségét, hogy saját maga fedezze fel a belső és külső világot.

A külvilág megismerésével óhatatlanul együtt jár a mások számára ismeretlen énünk átértékelése.

Ha az ember beengedi az idegent, a másságot, ha annyira nyitott, mint azok a kedves emberek, akik rendre barátjuknak, néha testvérüknek fogadják a harmadik és negyedik világban, az átéltek visszavonhatatlanul módosítják a lelket.

Külföldön hátizsákos turistaként hihetetlenül "sóher" tud az ember lenni. Vagy inkább csak racionális. A hátizsákos utazó a kiadások terén szigorú, de igazságos önmagához és másokhoz.